Egy "Tök jó" délután

Iskolánkban szünetre hangoló "TÖKJÓ" délutánt szerveztünk október harmadik hétfőjén. Töklámpásokat, vicsorikat vájtunk, faragtunk - hozzátenném:TÖK JÓL!(lásd:képgaléria) -

Az angolszász országok hagyományait követtük, ahol október 31-e a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe.
Európában a Halloween sokáig feledésbe merült. Néhány helyen elvétve jelmezbe öltöztek és tökdíszeket helyeztek el a lakásban, de ez a szokás is hanyatlóban volt.
Az utóbbi években azonban a Halloween ünneplése ismét visszatért, valószínűleg a népszerű amerikai ponyvakultúra (képregények, filmek) nyomán. Magyarországon is egyre több helyen ünneplik meg.
A töklámpás lett az idők folyamán a Halloween legfontosabb jelképe. Az angol egyenes fordítás „carved pumpkin”. Az ilyenkor használt kivájt vigyorgó töklámpás angol nyelvterületen elterjedt neve: Jack O’Lantern.
A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel.
A délutáni program célja az volt, hogy egy kicsit együtt alkosson, dolgozzon a felső tagozat, hiszen erre nem sűrűn adódik alkalom. Nagyon KELLEMES ÉS VESZÉLYES órákat töltöttünk együtt, de erről majd később!
A termések beszerzésénél kicsit megtorpantunk, hiszen idén itt, Balotaszálláson nem termett túl sok belőle -!!!-, vagy nem a megfelelő helyen keresgéltünk?!
A beszerzőkörút után kezdődhetett a délután!
A 41 felsősből 26-an alkottak. A művek elkészítésénél természetesen kést is használattunk, melyet a gyerekek nagyon bátran forgattak, míg nekem csak a szemeim forogtak egyes technikák látványától. Nagy élvezettel díszítgették, szépítgették lámpásaikat.
A remekművek annyira jól sikerültek, hogy a díjak kiosztásához érkezvén, nem tudtunk döntést hozni.

Veresné  Szűcs Ibolya

Akadályverseny október 6. emlékére

Minden évben megrendezi iskolánk akadályversenyét, mellyel az 1849. október 6-án Aradon kivégzett 13 honvédtábornok emlékének tisztelgünk. Így volt ez az idén is. A verseny tervezési szakaszában, Rózsa tanárnéni mindig kikéri a munkatársai véleményét az útvonallal, a feladatokkal kapcsolatban. Az idén Martonosi Andrea tanár néni segítette a legtöbbet. Bár honlapunk csak pár napja működik, mindenki láthatta az Eseménynaptárban, hogy  kedden verseny lesz. Az utolsó megbeszélésünkkor a legutolsó kérdést általában Földes tanár bácsi teszi fel, amely így szól(többnyire mindig): "Mi lesz, ha esik az eső?" A válasz most is az volt: "Nem fog esni." De ha mégis, az iskolában csináljuk meg a vetélkedőt.

A verseny lebonyolítására vonatkozó szabályok ismertetése után mindenki átvehette az SZMK által biztosított "védőitalát" egy üveg tea formájában. Nem sokkal később egymás után elindultak a csapatok. Más útvonalon a felsősök, és megint más úton az alsósok. Ezalatt az "állomásvezetők" Rózsa tanár néni vezetésével nekiindultak a kb. 4,5 km-es sétának. Kellemes volt az idő, nem fújt a szél, és mire megérkeztünk az "állomásra", talán még a nap is kisütött.

Az egymás után érkező csapatok is élvezték, hiszen egész más így kinn a természetben. Így aztán nem is lehet csodálni, hogy lelkesen odafigyelve, játékosan, de azért a legjobb tudásához képest nagyszerűen teljesítették a csapatok a feladatokat. A felsősök nótaszóval vonultak be az iskolába, amit az arra járó felnőttek elégedett, vidám mosollyal nyugtáztak. ( Lehet, hogy rég hallottak ilyet?!)

Pár perc pihenő után következett az eredeményhirdetés, amit Martonosi tanár néni ismertetett.  Tehát a végeredmény:

XV. Országos Népzenei Minősítő

Szombaton - október 3-án - Kiskundorozsmán megrendezték a XV. Országos Népzenei Minősítő versenyt. Ezen a versenyen a balotaszállási iskolások is érdekeltek voltak, hiszen tavasszal Mindszenten a térségi versenyen kivívták maguknak a jogot, hogy országos minősítésen vehessenek részt. A citerazenekar a tanév első napjától hetente 3-4 alkalommal próbált, hogy egy mégszebb eredménnyel térhessenek haza. 10 év alatt a jelenlegi zenekar már a harmadik, amelynek sikerült országos minősítésre muzsikálnia magát.

Így tehát szombaton reggel fél nyolckor útnakindult a csapat - természetesen izgulva. Néhány szülő is elkísérte a zenekart. Induláskor volt némi bonyodalom, hiszen a polgármesteri hivatal új "kisbuszával" segített nekünk, csak ebbe kissé körülményesebben fértek el az asztalok. Mindenesetre - akkor úgy tűnt - sikeresen útnak is indultunk. Két órával később kiderült, hogy a zűrzavaros bepakolásnál, "csak" a köcsögduda maradt otthon. Ezért Balotáról - telefonos segítségkérés után - Balázs László indult el Dorozsma felé a hangszerrel, onnan pedig Földesné és Fődi anyuka Balota felé. Természetesen a zenekar vezetője - aki a köcsögdudát otthon felejtette - a szervezőktől azt kérte, hogy tekintettel a problémánkra, lehessenek a balotaiak az utolsó műsorszám. Szerencsére, mire kellett, minden a helyére került. A zenekar szinte legjobb formájával kápráztatta el a közönséget. Vastapssal vonultak le a színpadról.

A szervezők jóvoltábol a legközelebbi étteremben minden fellépő egy finom babgulyást ebédelhetett, majd kicsivel később elkezdődött az eredményhirdetés. A gyerekek számára nagy boldogság volt, amikor felolvasták, hogy a Balotaszállási Diák Citerazenekar a XV. Országos Népzenei Minősítő Versenyen Ezüst fokozatot ért el. Megérdemelték a gyerekek, sőt szerintem még ennél is többre képesek, hiszen még csak a 3. illetve a 4. éve, hogy citeráznak. Örüljünk a sikerüknek, legyünk rájuk büszkék!

Mikor Balotaszállásra megérkeztünk, szerenádot adtunk Balázs Lacinak, hiszen ő segített a köcsögdudát Dorozsmára hozni.

Remélem, még sok ilyen szép siker éri ezeket a gyerekeket! GRATULÁLOK!